:: Kemecse portál :: - Pásztor Dániel (1816-1882)

Fejlesztési elképzelések

Válasszon nyelvet!

Please select language!

Főmenü

Kezdőlap

Polgármesteri köszöntő

Integrált városfejlesztési stratégia

Hirdetés

Önkormányzat

Rendelettár

Képviselőtestület

Polgármesteri Hivatal

Ügyfélfogadási rend

Önkormányzati intézmények

Letölthető nyomtatványok

Címek, kitüntető díjak

Hagyományőrző

Hírszolgáltatás

Online felhasználók

Jelenleg 10 vendég online

Vendégkönyv

Multimédia

Videogaléria

Archívum

Pásztor Dániel (1816-1882)

Írta: Administrator
2007. October 16.
Pásztor Dániel, a 19. század nevezetes, elismert pedagógusa, igazgató-tanára 1816. március 22-én született Kemecsén. Itt tanult szülőfalujában, majd Sárospatakon, pártfogósági engedéllyel egy félévet a bécsi egyetemen is töltött, ahol bölcseleti és pedagógiai előadásokat hallgatott. Felsőfokú tanulmányai közben a Péchy és Uray családnál nevelő is volt. 1841-42-ben Eperjesen az ág.ev. kollégiumban a magyar nyelv és irodalom tanításával bízták meg. 1843-44-ben a kor pedagógiai hagyománya szerint újra Sárospatakon mint „esküdt diák” görög nyelvet és irodalmat oktat, 1844-45-ben pedig a gimnázium 3. osztályának vezetését kapta feladatául. Ezen állásban fogadta el a máramarosszigeti ev.ref. főiskola megbízását a bölcseleti tanszékre. Mint pedagógiai tanár felügyelt az elemi és gimnáziumi osztályokra. Hat évig ő irányította az iskolai könyvtárat és levéltárat. Kimagasló szakmai, pedagógiai munkája elismeréseként ő képviselte a máramarosi lyceumot az 1848. július 8-án Debrecenben megtartott egyházi iskolai reformot előkészítő egyházkerületi gyűlésen. Az egyházi iskolai reform, pedagógia kimagasló szakértőjeként Budapesten 1848. augusztus 1-jén megtartott miniszteri értekezleten ő képviselte egyházmegyéjét. Tevékenysége további elismeréseként Bereg és Máramaros vármegyék táblabírájává választják. 1850. július 21-én a miskolci ev.ref. lyceum igazgató-tanárnak választják, ahol eredményes, sikeres 19 évet töltött. Számos pedagógiai újítást vezetett be. A testi nevelést, a művészeti tárgyakat intézményes keretbe foglalta, a rajzot, a szépírást a „rendes” tárgyak közé soroltatta. Tanári nyugdíjintézményt létesített, a vasárnapi iskolát felvirágoztatta. 1869. június 16-án orvosi tanácsra a nevelés-oktatás területéről visszalépett, Máramarosszigetre költözött. Itt 1870. augusztusától az ev.ref. egyház főgondnokává választották. A jogakadémiánál még négy évig dolgozott, a megyei törvényhatóságnál közel négy évig irodaigazgatói feladatot látott el. A hosszas betegség erejét kimerítette és 1882. december 31-én 67 éves korában Máramarosszigeten elhunyt. Publikációi, cikkei tanulmányai nagy számban jelentek meg, az Országgyűlési Emlékben, a Pedagógiai Szemlében, a Figyelőben. Kovács Gábor az 1885-ben Miskolcon megjelent „A miskolczi ev.ref. főgymnasium története” című munkájában külön méltatja, tevékenységét példaként említi.