Kemecse neve írásban először 1222-ben a Váradi Regestrumban fordul elő. 1339-től tűnik fel Kemecsei Demeter fia Mihály, a középkoron át magáról a faluról elnevezett Kemecsei család első ismert őse. 1332 és 1335 között a pápai adószedők említik a Szent István tiszteletére szentelt egyházat és Péter nevű papját. Kemecsei Mihály a megyében aktív közéleti tevékenységet folytatott. A Kállay család levéltárában 1339-ben, 1344-ben is királyi  emberként, 1346-ban és 1349-ben a vármegye törvényszéki esküdtjeként szerepel. Fia János 1368-ban vármegyei kiküldött. Házasság, birtokadományozás, öröklés révén Kemecse birtokosai között szerepel Kércsy Miklós (Kérchy) aki 1593-1595 között volt megyénk egyik alispánja. A Kérchy név 1655-ben a református egyház egyik ónból készült boros kannájának feliratában szerepel adományozóként. A Kérchy János pedig 1612-től kisebb megszakításokkal csaknem 1645-ig mint megyénk egyik alispánja volt.

 

Nyíregyháza történetéhez fűződik több neves elődünk életútja. Kemechey Ferenc 1662-ben esküdt, majd helyettes szolgabíró, később megyei jegyző. Az ellenreformáció korához kötődő felerősödött protestáns üldözés miatt Szabolcs és Zemplén vármegyék rendjei 1674. augusztus 3-án Kemecsén megyegyűlést tartottak ahol Barkóczy Istvánt kérték fel I. Lipót királyhoz való közvetítésre. A református templom és az iskola között található a Niczky kastély. A kastély történetét építésének körülményeit Kozma Sándor részletesen leírta Kemecse című művében. Itt szerepel az is, hogy Kérchy Sándor 1691-1693 között, Niczky József pedig 1760-1763 között voltak megyénk alispánjai. A Rákóczi szabadságharc utáni adatok szerint a település több lakosa viselt megyei tisztséget: szolgabírók, esküdtek voltak. 1713-ban pl. Kemechy Ferenc szolgabíró adott ki sok jelentést a jobbágyokkal kapcsolatban. Később főszolgabíró lett, 1725-ben halt meg. 1717. január 8-a neves dátum Kemecse történetében, hiszen III. Károly magyar király Mikecz Mihálynak adományozott nemes levelet e napon a Kemecsén megyegyűlésen hirdették ki. 1760-ból található meg a Levéltárban Kemecse pecsétje „KEMECSE 1760” felirattal, és egy eketestet is ábrázol. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc történetének feldolgozásakor sok neves szabadságharcos hősre bukkanunk. Mikecz Tamás őrnagy a 48. honvédzászlóalj parancsnoka bevonulása előtt megyei jegyző volt. Ugyanúgy Krasznay Gábor százados később Nyíregyháza polgármestere Kállóban volt megyei jegyző. Öccse Krasznay Péter hadnagy pedig Kemecsén volt főszolgabíró.

 

Közigazgatásilag Kemecse 1860-ban – az 1849 előtti közigazgatási beosztás visszaállításával a Dadai járáshoz tartozott, 1870-ben a Dadai felsőjáráshoz. A kiegyezés után a település erőteljesen polgárosodott, kereskedelme, kézműipara, de szellemi kisugárzása is a környező településekre mind határozottabb és sikeresebb volt. Az 1876. évi törvényhatósági területrendezés során Kemecse a Bogdányi szolgabírói járás, s a szolgabíró lakhelyétől függő járási székhelye lett, melyhez 21 nagy- és kisközség tartozott.

 

A település 1894-tõl 1941-ig szintén a Bogdányi járás járási székhelye volt. 1876-ban Kemecse járási székhely lett. A Niczky kastélyt szolgabíró épületté alakították át. A földszinten kaptak helyet a hivatali helyiségek, az emelet a főszolgabíró lakásaként szolgált.

 

A századfordulón a polgárosodás jegyében a további fejlődés töretlen volt. A fél évszázadon át betöltött járási szerepkör együtt járt a térség oktatási feladatainak koordinálásával, a nevelők továbbképzésével is. 1927-ben gazdasági ismétlő iskola szerveződött. 1906-ban Hagymásy Antal főbíró Szabolcs megye törvényhatósága tagjaként részt vett a II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona hamvainak Kassai temetésén. 1922-ben Szitha Miklóst választották főbíróvá. 1924-ben Mikecz István alispánt és Kriston Endre egri római katolikus segédpüspököt Kemecse díszpolgárává választották. Mikecz István alispán később a járás országgyűlési képviselő lett. A Gazdakör 1905-tõl 1961-ig működött, s itt volt a járási ipartestület székhelye is. A nyírbogdányi járás székhelyét 1933-ban Kemecséről Nyíregyházára akarták áthelyezni, ez azonban nem sikerült. A következő érvek szóltak a járásszékhely helyben maradása mellett, melyet Stépán Béla főjegyző fogalmazott meg. A járás lakosságából 34635 Kemecséhez lakik közelebb, Nyíregyházához csak 10604. A járás 18 településének lakói közül közúton 8 (Kemecse, Vasmegyer, Tiszarád, Beszterec, Kék, Demecser, Gégény, Berkesz), vasúton 11 (Kemecse, Vasmegyer, Tiszarád, Beszterec, Nyírtura, Nyírbogdány, Kék, Demecser, Gégény, Berkesz, Székely) Kemecsén keresztül ér el Nyíregyházára. Ekkor még buszközeledés nem volt. A mai 4-es út egyforma makadám út volt, de a szekereken közlekedők számára a felsorolt községekből a Kemecsén átvezető volt a rövidebb. Kemecse jó megközelíthetősége miatt és Nyíregyháza tehermentesítésére a Pénzügyminisztérium forgalmi adó ügyekben összesen 21 községet utalt Kemecse hatáskörébe. Mezőgazdasági termelvényeit 9 község a kemecsei MÁV állomásra szállította, ezeknek minden teherforgalma is a településen bonyolódott. Ez a forgalom adott Kemecsén 38 kereskedőnek és 66 iparosnak munkaalkalmat, kereseti lehetőséget. A járási hivatal 14 alkalmazottjának 8 bérlakás is rendelkezésére állt Ezek Nyíregyházán való elhelyezése gondot okozott volna. Kemecse a két világháború között a Nyírbogdányi járás székhelye volt, majd a szocialista időkben, mint nagyközség fontos gazdasági központként szerepelt, állami gazdasága mintagazdasági funkciót töltött be. 1950-tõl már Kemecsei járás néven vált járási székhellyé. 1956 februárjában Kemecse járási székhelyet megszüntették. 1983-tól a járások megszűntével Nyíregyháza város környékének települése lett.

 

1988. február 1-jén vált nagyközséggé a Szabolcs-Szatmár Megye Tanácsának 4/1988. (I.21.) számú rendeletével, 2005. július 1-jétől pedig várossá a Köztársaság Elnökének 85/2005. (VI. 29.) KE határozata alapján.

 

Forrás: Kemecsei Helytörténeti Krónika